7.2X lemondani egy randit??

-Szia,Harry.-mondtam idegesen és halkan a telefonba.

-Szia Viki! Úgy sajnálom és nehogy félre érts, nagyon tetszel, és tudom hogy milyen bunkóság ezt  közölni pont most..-kezdett bele Harry, mire idegesen közbeszóltam.

-Mi történt? Valami baj van?-kérdeztem

-Igen.. Én tényleg nagyon nagyon sajnálom, de nem tudunk elmenni ebédelni. A menedzserünk nem szólt hogy fényképezésre kell mennünk egy magazinnak.. és. igaz én se szóltam hogy dolgom van... de tényleg sajnálom Viki.-kezdett bele, mire én megkönnyebbülten felsóhajtottam

-Harry.. Ha fotózásod van akkor menj el rá. Majd máskor elmegyünk valahova.. Ha szeretnéd még.. Mert én szeretném.-kezdtem és ismét örülni kezdtem hogy a pirulás nem látszik telefonálás közben.

-Persze, hogy szeretném! Csak tudod a menedzserünk néha azt hiszi hogy madzagon rángathat minket.. Úgy csinálja mintha nem lenne magánéletünk... Na mindegy. -magyarázkodott Harry.

-Harry!-kezdtem bele.-Nem kell magyarázkodnod, majd máskor elmegyünk ebédelni.-mondtam szomorúan, mivel most esett le teljesen hogy ha nem is magától, de lerázott Harry. Persze ennek örülnöm kellett volna, de azért még sem...

-Köszönöm hogy ilyen megértő vagy. Később bepótoljuk, ígérem..De most mennem kell, most visznek a fotózásra.

-Rendben, Szia.-sóhajtottam, de ez a sóhaj nem volt megkönnyebbült, inkább volt szomorú.

-Szia.

Körülbelül fél órája még azt kívántam hogy ne ma lett volna a randink, de most hogy így lemondta Harry, már inkább azt szeretném hogy ma legyen. És igen, lehet Angi ebédjét mondanám le. Ezt meg kell értenie Anginak, vele akkor mehetek el ebédelni amikor csak akarok, de Harryvel lehet hogy az lett volna az egyetlen esélyem hogy összejöjjek vele. Persze az hogy egy ilyen fontos versenyen jól szerepelt  azt is meg kell ünnepelnünk, de lehet hogy nem nyer, hiszen nem láttuk a többi versenyzőket, és hát voltak egy páran Angéla után is... Ha most ünnepel akkor lehet hogy jól bele éli magát és amikor nem mondják a nevét a dobogósok közül akkor nagyon csalódott lenne...

Mire véget ért a beszélgetésünk Harryvel már oda is értünk az étteremhez, így nem tudtam elmondani a lányoknak hogy mit beszéltünk a telefonba.

-Jónapot! Asztal foglalásunk volt 8 személyre.-köszönt a pincérnek Angi apukája.

-Jó napot! Milyen névre uram?

-Kmetykó László.

-Rendben. Erre tessék jönni.-sétált el a pincér az egyik irányba és mi meg követtük. Beljebb érve az étterembe láttam csak hogy mennyire nagy, elegáns és szép az étterem. :

Leültünk az asztalunkhoz és rendeltünk egy egy pohár pezsgőt. (Angi is 18 éve úgy mint Dorci)  Koccintottunk és mindenki mondott pár kedves szót Angihoz.  Utána rendeltünk.  Az egész ebéd olyan hivatalos volt, szóval megbeszéltük hogy ma este nálunk csapunk egy kicsit lazább 'bulit' mi 5en. Én, Angi, Dorci, Enikő,Reni.Utána meg visszakell mennünk 9 órára a versenyre az eredményhirdetésre.

 Ahogy az étterem neve is mondja: 'Delicious Restaurant' a kaják az finomak voltak, csak mivel egy ilyen mondhatni 'sznob' étterembe ha hangosabban nevettünk valamin máris szúrós szemmel ránk néztek a pincérek/nők. Az se nagyon tetszett nekik amikor Renáta majdnem hasra esett kifelé menet. Mi már nem is mondtunk rá semmit, csak hozta a formáját, de ezt aki nem ismeri nem tudhatja. Szerintem annak hogy kimentünk az étteremből mi is és a bent lévők is örültek ennek.

-Rendben gyerekek, akkor 6 órára megy Angi hozzátok, utána taxival elmentek a versenyre és ott találkozunk. Utána visszamész a lányokhoz és ott alszol.Holnap délbe megyünk érted mert utána pakolni kell, mert hajnalban indul a gépünk vissza Magyarországra.- mondta Angi anyukája.

-Oké!-érettük meg a 'programot'

-Akkor most induljunk is. Nem fértek be a kocsiba, de szívesen elvittünk volna.- mondta Angi apukája

-Semmi baj, hívunk egy taxit.-közölte majd a telefonját nyomkodni kezdte és hívott egy taxit.

-Rendben akkor sziasztok.-köszönt el tőlünk Angi apukája és beszállt az autóba.

-Sziasztok este találkozunk!-köszönt el Angi is.

-Oké! Sziasztok!

Mikor hazaértünk átöltöztünk egy lazább ruhába mint amilyenbe voltunk a versenyen:

Késő délutánig tvzéssel foglaltuk el magunkat, de.. de csak azután miután kitárgyaltuk a telefon beszélgetésemet Harryvel.. Végre!

-Nézd, Harry híres és ezzel járnak gondok, Például az hogy nem tudtok ebédelni akkor amikor akartok.. Max csak akkor ha szabadnapja van..-mondta Reni

-De hát megbeszéltük, és azt mondta hogy akkor nincs semmi dolga.-tűnődtem el és próbáltam felidézni mit is mondott anno nekem.

-Viki! Még ha jó is lett volna neki az időpont akkor te nem tudtál volna elmenni. Akkor mentünk el az ebédre Angiékkal. Vagy lemondtad volna a barátnőd? -kérdezte Dorci.

-Nem.. vagyis nem tudom. Angival akármikor ebédelhetek, de Harryvel, lehet hogy az lett volna az utolsó, hogy eljönne velem valahova. -válaszoltam a kérdésre, szerintem értelemszerűen

-Nem! Mert ők holnap éjjel visszarepülnek Magyarországba. -amikor Enikő kimondta egyből rájöttem hogy nagyot hibáztam volna ha elmentem volna Harryvel, mert ha emiatt nem akar látni soha többet akkor felesleges lett volna találkozni vele és adni egy esélyt a kapcsolatunknak. Angival viszont csak jövőre találkoztam volna amikor befejezte a gimit és 'csatlakozik' hozzánk.

-Igazad van.

Ez volt a végszó, mert csengettek. Ránéztünk az órára, még csak fél 5. Úgy volt hogy csak 6kor jön Angi, biztos hamarabb jött.. Gondoltuk.

Kinyitottam az ajtót és legnagyobb döbbenetemre Harry állt az ajtónk előtt.

-Szia! Te.. te mit csinálsz itt?-kérdeztem nem olyan kedvesen, de remélem azért érezte hogy nem bántónak szántam.

-Szia! Gondoltam ha ebédre nem tudtam jönni, akkor elmehetnénk valahova, utána meg egy étterembe vacsorázni.-mondta mosolyogva.

-Tényleg?-mire bólintott- Persze csak felveszek valami normális göncöt.-mutattam a ruháimra- Sietek.

Fordultam volna meg, amikor eszembe jutott hogy be se hívtam a házba.

-Ó bocsi-fordultam vissza Harryhez.- Gyere be.

Szerencsére Harry nem mondott semmit az összevisszaságomra.. na és persze a rákvörös fejemre, csak mosolygott, ami miatt jár a piros pont neki! ..

Sziasztok!-köszönt a kanapén ülő lányoknak.

Ők nem tudtak köszönni mert nem értették hogy mit keres itt..

-Harryvel most megyünk randira. Én gyors felveszek valamit. Addig maradj itt Harry.-mosolyogtam hol a lányokra hol pedig Harryre. 

Harry is mosolygott, de a lányok nem.

-Viki.. Segítek.!-állt fel, majd követtem a szobámba.

-Szerinted azt vegyem fel amibe voltam a versenyen? -kezdtem, de Reni unottan megrázta a fejét.-Ja igazad van, egy kicsit ló szagú.. Akkor mi lenne ha felvennem azt amibe voltam Niki ( ő Viki egyik nővére).-kezdtem el turkálni a szekrényembe mire Reni eltolt onnan és becsukta szekrény ajtót.

-Mi az?-kérdeztem értetlenül

-Nem mehetsz Harryvel!-jelentette ki. 

-Miért?-kínosan beleröhögtem a kérdésembe

-Mert Angi jön. Pont ezt beszéltük az előbb!

-Tényleg, Angi jön.. Én nem tudom le mondani Harryt. Angi biztos megérti..

-Nem! Ha te nem tudod lemondani majd én lemondom helyetted.

-Ja akkor meg Harry azt hinné hogy egy kis béna nyuszi vagyok, aki nem tudja megmondani hogy mi a helyzet. Még csak azt kéne!-mondtam egy kicsit sértetten

-Jó akkor te mondod meg. Gyere!

Kinyitotta az ajtót és már nem volt más választás most nekem kell lemondanom Harryt.

-Mégis csak ebben maradsz?-kérdezte mosolyogva.

-Igen, de azért, mert...izé....-egyszerűen nem bírtam kimondani

-Mert nem ér rá, itthon kell maradnia , mert egy régi barátnőnk jön ide!-mondta Reni. Ő tényleg nem viccelt hogy ha én nem mondom akkor ő igen.

 Ahhoz hogy ne tűnjek nyuszinak meg kellett szólalnom.

-Szívesen veled megyek.. csak máskor.. Sőt nagyon szeretnék elmenni veled bárhova, de most nem jó.. Vele csak egy év múlva találkozok, de veled megvan rá az esély hogy többször...-mondtam és igazából fogalmam sem volt hogy hogy volt ennyi bátorságom kimondani.. 

-Oké, semmi baj.. A barát az nagyon fontos.. Akkor majd holnap felhívlak és beszélünk..-mondta, de remélem egy kicsit csalódottan hogy lemondtam a randinkat, úgy mint ő délelőtt.

-Rendben.

-Hát akkor én nem is zavarok tovább! Sziasztok.-köszönt el majd kifelé indult. Én meg utána

-Ugye tényleg nem baj.? -kérdeztem aggódva

-Nem.. A barátok az elsők.. És ha minden jól megy akkor legközelebb el is mehetünk ketten egy randira.-mosolygott rám bátorítóan.

-Igen, remélem.

-Hát akkor szia!

-Szia!-beszállt a kocsiba és elhajtott...

[ Sziasztok. Itt a hetedik rész. Bár mondtam hogy remélhetőleg hamarabb hozom az új részt, nem hoztam. Ezért bocsánatot kérek. Ami miatt viszont örülök hogy túlléptük az ezer oldalmegjelenítést és a 10 követőt.. Köszönöm szépen:)  Csak így tovább!;D Ha tetszik akkor nyomjatok egy tetsziket, ha viszont hozzáfűzni valótok van akkor kommenteljetek..! :)  Jó olvasást :) ]

xxx